1. fejezet

*Cami szemszöge*

Reggel a nap vakító fényére ébredtem, ami elég kellemetlen volt. Körbe néztem a szobában és megláttam legjobb barátnőmet Lisa-t. Ránéztem az órára ami 09:02 percet mutatott. Halkan kimentem a szobából és úgy gondoltam, hogy "Kellemesen" fogom ébreszteni barátnőmet. Megfogtam egy fél literes üveget és tele töltöttem vízzel. Felmentem vissza a szobába, és oda mentem az ágyhoz.
- Jóóó reggelt! - Kiabáltam, és felugrottam az ágyra. Közben öntöttem rá a vizet.
- Ahh Camilla te mit csinálsz ilyen korán?- Kérdezte nyávogva. Igen általában akkor hív Camillának ha ideges rám.

*Lisa szemszöge*

- Csak felébresztelek. - Vigyorgott rám.
- Hát nagyon jó ébresztés, mondhatom.- Mondtam keserűen.
- Erre volt szükség ahhoz, hogy ki is kelj az ágyból. - Mondta flegmán.
- Ha szépen megkérsz, vagy elkezdesz lökdösni, akkor is felébredtem volna.. Nem kellett volna rám öntened egy liter vizet..- Bosszankodtam, közben kimásztam az ágyból.
- Igen felkeltél volna, de nem másztál volna ki. ÉS amúgy nem egy liter, hanem félliter volt. - Mosolygott gonoszan. - De most, hogy mondod, lehetett volna egy liter is. Legközelebb úgy fogom. - Kacsintott rám.
- Majd résen leszek. - Nevettem el magam. Lassan elkezdtem öltözni.

*Cami szemszöge*

- Ma van valami dolgunk? - Kérdeztem.
- Nincs, így arra gondoltam, hogy kimehetnénk a parkba és csinálnék rólad pár képet. - Mosolygott Lisa.
- Rendben, mit...- Nem tudtam befejezni mert az öcsém berontott a szobába és elkezdett üvöltözni.
- Camiii csinálj nekem reggeliit MOOST! - Kiabálta, közben össze vissza futkározott a szobában.
- Jóóó, csinálok ha elkészültem. Most kifelé. - Toltam ki az ajtón.
- De én azt mondtam, hogy MOST! - Mondta.
- De én MOST nem érek rá, na sziia. - Mondtam majd becsuktam az ajtót.
- Na szóval Lisa...Mit vegyek fel? - Kérdeztem nevetve.

*Lisa szemszöge*

- Hát mindenféle képen rövidet... Mert jó idő van kint. - Mondtam.
- Segítesz kiválasztani a megfelelőt? - Vigyorgott.
- Hát, még jó hogy! - Mondtam, majd rákacsintottam. Pár percen belül kiválasztottuk azt a ruhát, ami tökéletes lenne az egészhez. Majd lementünk  a konyhába.
- Végre már, hogy leértél. Mindjárt éhen halok. - Panaszkodott Joey.
- Örülj, hogy lejöttem. - Ment Cami oda a hűtőhöz. - De amúgy, te is megtudnál magadnak csinálni egy tál gabonapelyhet, ahhoz nem kell túl sok ügyesség.
- De én nem teszem azt. - Mondta Joey.
- És milyen kaját kérsz? - Kérdezte Cami. - Valami egyszerűt, amivel nem kell sokat bajlódni, ugye? 
- Pizza-t kérek. - Válaszolta Joey.
- Oké.. Akkor sajtos zöldséges? - Kérdezte tőle Cami.
- Ahha. - Mondta mosolyogva Joey. Cami elővett egy pizza-t, a fagyasztóból, majd betette sütőbe. 
- Nem sokára kész lesz. - Mondta, majd leült Joey mellé, várva a pizza-t.

*Cami szemszöge*

- És mit kapok azért, hogy csinálok neked reggelit? - Kérdeztem Joey-tól huncut mosollyal.
- Nem csak nekem csinálod. - Válaszolt okosan.
- Hahaha, de te választottad, hogy pizza legyen plusz te törtél be a szobámba. - Mondtam felháborodottan. - Szóval mit kapok érte? - Kérdeztem ismét.
- Ömm...várj had gondolkodjak..SEMMIT! - Válaszolta egyszerűen.
- Hát, jó akkor te nem eszel belőle. - Rántottam meg a vállam, és felálltam kivenni a pizzát.
- O, akkor mit kérsz? - Kérdezte mosolyogva.
- Hüüm..Mondjuk, egy puszi? - Kérdeztem.
- A, nem. - Kiabált.
- Jó, akkor Jó étvágyat Lisa, elfelezzük.- Mosolyogtam rá.
- AAjj, jól van, egy puszi. De nem több. - Mondta, és feltette a mutató ujját.
- Oké na gyere bébi. - Mondtam és kinyújtottam a kezem és elfordítottam az arcom. Oda jött és megpuszilta az arcom. 
- Oké ez is meg volt, most már kapok enni? - Kérdezte.
- Igen kapsz. - mondtam, és kiszedtem neki a szelet pizzát. 
- Hűű, végre. - Mondta. Kiszedtem mind 3-nak. Leültünk enni.
- Jó étvágyat. - Mondta Lisa.
- Nektek is. - Mondtam.

*Lisa szemszöge*

Hamar megettük a pizza-t, majd felmentünk Camival a szobájába. 
- Na amúgy szerintem mennyünk. - Mondta Cami.
- Öh.. Ne vigyünk magunkkal váltóruhát? - Kérdeztem. - Vagy csak abban az egy ruhában szeretnél képet csinálni?
- Háát.. Felőlem vihetünk többet is.. - Mondta. - Hányat vigyek? - Kérdezte.
- Pluszba egyet. - Válaszoltam. - De nekem még haza kell ugranom a  gépemért. 
- Oké, de előtte le kell rendeznem az öcsémet. - Mondta. - De senkivel nem tud itthon maradni...Szóval..az a helyzet, hogy csak vinnünk kéne magunkkal nem? - Kérdezte.
- Hát felőlem vihetjük.. - Mosolyogtam.
- Jó akkor mennyünk át hozzá  a szobájába, és világosítsuk fel őt a dolgokról. - Mondta, majd elindult a folyosó felé. Mikor megérkeztünk Joey ajtaja elé, ő is ugyanúgy berontott az öccse szobájába, mint ahogyan azt Joey tette. 
- Helóóó Öcsiii ! - Vigyorgott Cami, majd átölelte a vállánál. 
- Te ilyenkor mit kapsz? - Kérdezte Joey felhúzott szemöldökkel. 
- Mit kapnék?! Semmit. Csak az van, hogy most el kellene velünk jönnöd a parkba. - Nézett le rá Cami. 
- Miért? - Kérdezte Joey.
- Azért mert, mi menni akarunk fotózni, és nincs ki vigyázzon rád. - Tudakolta a barátnőm. 
- De hát én nem akarok veletek menni.. Ti tiszta unalmasak vagytok. - Mondta unott fejjel Joey.
- Hát kössz.. Nem érdekel, akkor is velünk jössz, ha törik ha szakad. Nincs vita. - Mondta Cami ellent mondást nem  tűrő hangon. - És most menj és öltözz fel..kapsz 10 percet. - Utasította rendre az öccsét. - Addig mi választunk még egy szettet. - Rám nézett, majd az ajtóra, jelezvén, hogy mennyünk. Kimentünk Joey szobájából egyenesen Cami szobájába. 
- Na és melyik ruhát szeretnéd hozni? - Kérdeztem.
- Hát nem tudom.. Valami egyszerűt. - Válaszolta. Benéztünk a ruhatárába, majd kiválasztottunk egy egyszerű sötétzöld ruhát. 

*Joey szemszöge* 

Egyáltalán nem akartam a lányokkal menni.. Minek erőltetik rám ezt az egészet?! Miért nem tudnak elmenni csak ketten?! Meg vagyok én magam is. Nem vagyok már annyira kicsi, hogy babyszitterkedjenek rám. A házban amúgy is biztonságban lennék.. De mindegy. Felvettem a ruhám, majd elmentem Cami szobája felé.

*Cami szemszöge*

- Na megyünk már? - Kiabálta Joey be a szobába. 
- Igen! - Válaszoltuk egyszerre. Elindultunk a park felé, és közben beszélgettünk.
- Egyáltalán nem értem minek kellett veletek jönnöm. - Nyávogott Joey.
- Mert, még nem vagy olyan nagy, hogy tudj ügyelni magadra, még ha otthon vagy is, és ezt a témát most zártuk le! - Mondtam komolyan. Lisa meg csak helyeslően bólogatott. 
- Jó, csak érjünk már oda. - Nyávogott tovább öcsém.
- Mindjárt ott leszünk, nyugi. - Fogta meg Joey vállát Lisa. 10 perc múlva oda is értünk a parkba.
- Na akkor hogy legyen? - Kérdeztem.
- Szerintem feküdj le a fűbe, és a jobb kezedet hajtsd be, és úgy feküdj rá. - Utasított Lisa. Lefeküdtem olyan pózba ahogy mondta.
- És a másik kezem hol, vagy hogy legyen? - Kérdeztem mosolyogva.
- Maradjon úgy ahogy most van. - Válaszolt ő is mosolyogva. - És egy kicsit komolyabb de még is mosolygós fejet vágj. - Kacsintott. Hátrébb ment, leguggolt, és visszaszámolt.
- 3..2..1! - És a vaku villant. 
- Hagyni, Hagyni. - Álltam oda mellé.
- Tessék. - Nyomta a kezembe a gépet. Megnéztem a képet, ami elég jól sikerült. 

- Oké akkor most menj és vedd át a másik rucit. - Mondta. Én pedig elindultam a wc felé. Gyorsan átvettem a ruhát, és vissza mentem hozzájuk.

- Oké akkor most olyan kép lesz, hogy lefekszel, és az alkarodon támaszkodsz, a fejed felemeled, és picit kinyitod a szád és kicsit mosolyogsz.

- Rendicsek. -  Mondtam vigyorogva. Elhelyezkedtem és már villant is a vaku.

- Tessék nézd meg. - Adta oda a gépet Lisa.

- Jó lett. - Mondtam mosolyogva. 

- Öcsi szerinted milyen? - Kérdeztem Joey-tól.

- Jó. - Mondta unottan.

*Lisa szemszöge*

- Na most feküdj le háttal a fűbe, majd húzd fel a lábad, és a bal kezeddel fogd a lábad. A jobb kezeddel meg csináld úgy, mintha kitépnél egy fűszálat. És nézd a füvet. - Mondtam el a pozíciót. 

- Oksa. - Mondta Cami, majd felvette azt a pózt. Vissza számláltam, majd elkészült a kép. 

- Gyere nézd meg. - Mondtam kedvesen, és átadtam a gépet.

- Na hát, ez nem semmi lett. - Mosolygott. - És tök jó, hogy úgy belesüt a nap.

- Igen.. Ez olyan misztikussá teszi. - Nevettem fel. - Szerintem most már induljunk el haza.. És majd út közben is csinálunk még, jó?

- Oké, na induljunk. - Mondta. Elhagytuk a parkot, és már majdnem a házuk előtt álltunk meg, mikor eszünkbe jutott, hogy még kell pár kép. 

- Na itt álljunk meg! Te Cami, állj meg ott az út közepén, csinálj úgy mintha lépnél, és fogd meg a ruhád. Oldalasan állj, és tedd azt mintha csodálkoznál. - Mondtam el egy szuszra. 

- Így jó? - Kérdezte. 

- Ahha, így tökéletes.- Kacsintottam, majd elbújtam a fényképezőm mögé. 

- Kész is! - Jelentettem ki, majd barátnőm felé nyújtottam a camerát. 

- Én is had nézzem meg. - Mondta Joey. Megnézte  a képet, és megszólalt.

- Tök jó, hogy látszik a nap sugara. - Mondta elismerően. - Imádom az olyan képeket. 

- Joey, rólad is csináljunk képet? - Kérdeztem.

- Ne. - Mondta.

- Oh, dehogyisnem! - Mondta Cami. 

- Na nézz bele a kamerába, és mosolyogj picit. - Mondtam. - Vissza számolok, szóval egyre kattan a gép... 3..2..1! 

- Na jó lett ? - Kérdezte Joey.

- Ahha, jó lett. Cami te megnézed? - Kérdeztem. 

- Persze. - Idejött, és öccsével együtt megnézte, a képet. - Tényleg jó lett. 

- Na csináljunk még egyet, jó? - Kérdeztem.

- Neeem! Én nem akarok fotózkodni. - Nyöszörgött.

- De pedig, még egyet csinálunk rólad! - Mondta Cami. 

- Na mosolyogj! - Utasítottam. Visszaszámoltam, és a kép már kész is lett. 

- Kis szeplősöm. - Vigyorgott Cami. 

- Látszik, a képen, hogy nem akartad a  képet.. Még  a mosolyos is majdnem lemaradt.. - Mondtam.

- Mindegy, ez most ilyen lett, ha nem tetszik töröld ki. - Mondta. - Mellesleg nekem bejön.

- Jó.. Na mennyünk be. - Mondtam majd bementünk a házba.