Reggel izgatottan ébredtem, mivel első gondolatom a ma megrendezett szépségverseny volt, ahol én is szerepelhetek. Gyorsan kimásztam a pihe-puha ágyamból és leslattyogtam a földszintre, ahol már anyum készítette a reggelit.
- Jó reggelt anya, mi jót készítesz? - Kérdeztem, miközben megöleltem.
- Amerikai palacsinta. - Mosolygott.
- Uhhh..nagyon jó illata van. - Nevettem.
- Ugye. - Nevetett ő is. - Izgulsz? - Kérdezte mosolyogva.
- Ahh nagyoon. - Ugráltam. Mire anya csak kinevetett. - Amúgy hány óra van? - Kérdeztem, miközben leültem egy székre.
- Negyed 8. - Válaszolta. - Fel kéne menned felkelteni Joey-t, mert mindjárt kész a palcsi utána meg jó lenne ha öltöznétek ti is. - Utasított.
- Okés. - Mondtam, és szaladtam fel az emeletre, egyenesen öcsikém szobájába. Kopogás nélkül benyitottam és odasétáltam az ágyához, és leültem rá. - Kelj fel öcskös, és gyere le reggelizni. - Kezdtem kicsit lökdösni a vállát.
- Neeeemmm!! - Kiabálta, és a másik oldalára fordult, az az felém, de még csukva volt a szeme.
- De. Ne akard hogy kiabáljak. - Mondtam fenyegetően.
- Jól van megyek már. Mi a kaja? - Kérdezte.
- Amerikai palacsinta. - Válaszoltam, és kimentem a szobából. Lementem a konyhába, ahol anyum már a palacsintákat öntötte le eper sziruppal. Gyorsan rakott rá egy pár szem banánt, és epret, majd nyomott a közepére egy kis tejszínhabot.
-Uhh ez nagyon guszta. - Mosolyogtam, és leültem az asztalhoz, ami már meg volt terítve. Gyorsan megettük a palacsintát, (ami megjegyzem nagyon finom volt) és felmentünk öltözni. Egy egyszerű cső szoknyát vettem fel, egy fehér atlétával. Hozzá egy drapp színű színű táskát választottam, és egy hozzá illő sarut.
Joey, és anya eléggé kicsípték magukat, és nagyon elegánsak voltak, én nem annyira foglalkoztam az öltözékemmel, mert tudtam, hogy úgy is át kell majd öltöznöm. Gyorsan bepattantunk a kocsiba, és Lisa-ék házáig meg se álltunk. Mikor oda értünk már kint vártak minket az anyukájával. Üdvözöltük őket, majd bepattantak ők is a kocsiba, és egyenesen a fotó stúdióhoz mentünk.
Amikor kiszálltunk a kocsiból egyből megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. Szerencsénkre még csak 07:51 volt. Gyorsan bementünk, majd köszöntöttük az embereket, majd megkerestük Jordan-t.
- Sziasztok, mehetünk? - Nézett körbe. Mi csak egy nagy bólintással válaszolunk, hogy igen. Gyorsan oda értünk a verseny helyszínére, és bementem az öltözőmbe.(igen saját névre szóló öltözőt szabtak ki nekem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése